Az emberiséget mindig foglalkoztatta a különböző halmazállapotú anyagok keveredése, így a gázoké és a folyadékoké, melynek a természetben leggyakrabban megfigyelhető formája a szénsavas ásványvíz. Az érdeklődés középpontjában álltak ezek a vizek azért is, mert fogyasztásuk és fürdővízként való alkalmazásuk jótékony hatásait hamar felismerték és hasznosították.A szódavíz feltalálásának az időpontja a 18. századig nyúlik vissza. 1767-ben az angol tudos pap Joseph Priestley elsőként állított elő vízzel kevert szén-dioxidot(CO2). Priestley sokoldalú és ellentmondásos ember volt, aki természettudományos kutatásai mellett prédikátori tevékenységet is folytatott. Kísérletező kedve mellé jó megfigyelőképességgel párosult, azonban tudományos képzettlensége miatt gyakran téves következtetésekre jutott. Egy sőrfözde mellett lakva megfigyelte, hogy az erjedő alkohol felett gáz lebeg, ami kioltja a közelébe vitt égő faforgácsot. Ebből arra következtetett, hogy a géz (CO2) nehezebb a lebegőnél. Később már saját laboratoriumában is elő tudott állítani szén-dioxidot és rájött, hogy vízben oldva kellemes pezsgő hatást kölcsönöz a folyadéknak. A szódavíz feltalálásáért az Angol Királyi Természettudományos Akadémia Priestleynek 1773-ban kitüntetést adományozott. Priestley felfedezésének gyakorlati és kereskedelmi hasznát a genfi Jakob Schweppe aknázta ki, aki már 1771-ben kísérletezett szikvíz előállításával, és ezzel egyidőben a ma ismert keserűvizet(Tonic) piacra dobta, ezzel hosszú időre meghatározta az európai ízlés alakulását. Schweppw egy hatékony, de titokban tartott módszert talált fel a mesterséges ásványvíz nagyipari előállítására. 1783-ban alapította meg vállalkozását Genfben, később pedig már Angliában is szerencsét próbált. 1813-ban Charles Plinth alkotta meg és szabadalmaztatta a szifonfejet.
Szerkesztés alatt!!!
www.buncsakszikviz.sokoldal.hu
Tetszett ez az oldal? Mutasd meg az ismerőseidnek is!
